It’s a Kind of Magic

Napi lépésszám: 33 966. Gyalogosan megtett távolság: 25,93 km

A külső helyszíni csoportdinamika-feladatok előtt még rajzolunk párokban: az egyik „diktálja”, mi és hol helyezkedik el a festményen, a másik megpróbálja ezt elképzelni majd lerajzolni. Vicces alkotásokban a katalán modernizmusból XXI. századi avantgárd születik: minden hagyományos elemmel szakítva alaposan újraértelmezzük a művészetet, a művészi szabadság elméletét átültetjük a gyakorlatba.

Ezt visszük tovább a Katalán Művészetek Múzeumában: festményeket kell éltre keltenünk. Megszólaltatjuk a szereplőket, az álló kép szituációs játékokkal megelevenedik. Sokszor elemezzük, mire gondolt a festő. Néhány festmény teljesen élethű, mintha fotó lenne. Egy-egy szobor és kép hozza az asszociációt, így megtaláljuk a katalán Michael Jacksont, valamint a spanyol királyi családba beházasodott Tóth Gabit (lásd a fotókon alább, a megfejtést pedig a lap alján) .
A határtalan művészi kreativitás és humor kiváló példája az a sorozat, amely a gyermek születése előtt mutatja be az anya mindennapjait és gondolatait. Több gyerekcsoporttal találkozunk, ovisoktól a felsőbb évfolyamosokig hozzák ide a kicsiket és nagyobbakat múzeumpedagógiai foglalkozásra.

 

Museu Nacional d’Art de Catalunya (MNAC)

A Katalán Művészetek Múzeuma a Parc de Montjuïc bejárata, a Palau Nacional épületében található. Az 1929-es világkiállításra épült, a román kori freskóktól Antoni Gaudí és Roman Casas remekművein át az európai reneszánsz és barokk, többek közt Tiziano és Velázquez munkái láthatók. Aki nem várja ki a sort a Picasso Múzeumban, itt is felkeresheti a különc Pablo képeit.

Rövidebb az „iskolai” napunk, így a mára tervezett útvonal és látnivalók sora hosszabb. A nap részét a hegyen, a Montjuïcon töltöm, amely számtalan látnivalót kínál. Szomorú, hogy a természet szépségeire itt is árnyékot vet a szemét és a helyenként éktelen bűz. A hőség napról napra durvább, az ivókútból percekig meleg víz jön, esélytelen üveget tölteni.

Barcelona 1992 – 2022

A Montjuïc a barcelonai olimpia központja volt, az olimpiai park – vagyis gyűrű –, az Anella Olímpica adta a legtöbb sportág helyszínét. Az akadálymentesítésre nagy hangsúlyt fektető helyiek a hegyet is megoldották: mindenhova mozgólépcsőn is fel lehet jutni. Az olimpiai stadion kissé lelakott, ám a Bernat Picornell uszodában és a hozzá kapcsolódó létesítményekben igencsak zajlik az élet, mint megtudom, minden nap egészen éjfélig. Joan Antonio Samaranch (itt szigorúan Joan és nem Juan!) egykori NOB-elnök nevét viseli a sport- és olimpiatörténeti múzeum. Az első helyszín, ahol a nemzetközi tanári igazolvánnyal ingyenes a belépés (a sajtóigazolvánnyal csak kedvezményes lenne). Lehet, hogy a barcelonai olimpia 30. évfordulójára kapom, a lényeg, hogy visszajött az ITIC/ISIC Card ára.

A legtöbb fizetős látványosság a benne foglalt tömegközlekedés kivételével ugyanazt nyújtja az ISIC/ITIC-re, mint a Barcelona Card: 10-30% kedvezményt ad diákoknak és tanároknak egyaránt. Árban azért drasztikus a különbség: az öt napig érvényes városi kártya 60 Euro, a nemzetközi igazolvány 10, és egész évben jó. Még a tömegközlekedésre kiadott 28 Eurót hozzáadva is jobban jön ki tanár és diák, ráadásul az ISIC Card szállodákban, távolsági járatokon, és számtalan szolgáltató és vendéglátóipari egységben használható.

A háromszintes sportmúzeum modern és interaktív, elsőre sok(k), de nem zavaró a fény- és hanghatás. Megelevenedik a barcelonai olimpia, jópofa a mozi, és jól követhető a múlt és a jelen találkozása, benne külön rész Samaranch-nak szentelve. Minimum kaméleonnak kell lenni, hogy mindent meglásson az ember: információ van a lábad alatt, a fejed fölött, jobbra, balra és szemmagasságban.

A stadionokhoz vezető útról letérve a Történelmi Botanikus Kert hívogat, de megyek tovább, hogy egyben lássam Spanyolországot: a Spanyol faluban (Poble Espanyol – 14 Euro) az ország különböző tájairól 117 rekonstruált épület ad színes képet. Kézműves és hangszeres bemutatók mellett este koncertek vannak a főtéren (Plaça Mayor). A ’siesta’ kellős közepén érkezem, így alig van ember a szűk utcácskákban és a boltokban. A ’Fiesta’ kissé csalódás: a spanyol hagyományos utcai bolondozásokat bemutató filmet három különböző, dizájnos fehér kockacsoportra vetítik, és hiába kapkodom a fejem, valamelyikről mindig lemaradok.

Késő délután van, átsétálok a hegyen egy modern, tízemeletesekkel tarkított negyedbe, ahol a Gran Via 2 bevásárlóközpont van. A kínálat, a boltsor ugyanaz, mint bármelyik plázában a világon; ami meglepő, hogy itt az éttermek nem a legfelső emeleten vannak, hogy végig menj az egész épületen, hanem legalul, a főút felé. Mivel a másodikon keresem, így mégis átszelem az egészet.

Az este újra a Montjuïc-é és a csodáé: a “Varázslatos szökőkút” tényleg az! Nem lehet elég korán érkezni… a látványvilág fél 10-kor indul, 9-kor már zsúfolt a tér, breaktáncosok előadása a felvezető. Aztán fél tíz előtt beindul a kút, és egyre magasabbra jut minden vízsugár. A barcelonai olimpia hivatalos dalával kezdődik a show: Monserrat Caballé és Freddy Mercury zenéje örök. A libabőr szintén.
A nyitódal megegyezik, de a többi minden nap más: nekem a 90-es évek, a filmslágerek, és a klasszikus zene jut.

Font Màgica (videó)

Barcelona telis-tele van szökőkutakkal, de ez a legnagyobb. A hatalmas Plaça Espanya felől visz a széles sugárút a kúthoz, ahol a fények és a víz játékának elegye tökéletes audiovizuális élményt nyújt. A fizikáért rajongók a látogatóközpontban megnézhetik az irányítótermet és a szökőkút működési mechanizmusát. Számokban egészen elképesztő a Font Màgica: az 50 különböző fény- és színárnyalattal és a vízoszlopok változtatásával – állítólag – mintegy 7 milliárd különböző látványelem hozható létre. A show ingyenes, júniustól szeptember végéig szerdától-vasárnapig este egyórás a látványvilág, spanyolul „Piromusical”.

Vissza a 0. és 1. naphoz Vissza a 2. naphoz Tovább a 4. és 5. naphoz

*MNAC-fotók: a katalán Michael Jackson szerintünk a 13. fotó; Tóth Gabi a 15. kép